Blog
A kutya megint vakarja a fülét. Megint nyalogatja a mancsát. Megint piros a hasa. A samponcsere nem segített, a bolhaellenes kezelés rendben van, mégis visszatér ugyanaz a kör: viszketés, fülgyulladás, hasmenés, bizonytalan gyanakvás a tápra. Ilyenkor kezdődik a találgatás. „Biztos a csirke.” „Lehet, hogy a gabona.” „Talán a színezék.” „Vagy a glutén.” A valóság azonban ennél egyszerre egyszerűbb és bonyolultabb: a valódi táplálékallergia kutyában immunológiai reakció.
Vannak problémák, amelyek nem robbanásszerűen érkeznek az állat életébe, hanem lassan, szinte észrevétlenül költöznek be a mindennapokba. Először csak annyi látszik, hogy a kutya többet vakarózik a szokásosnál. A macska hosszabban mosakszik, egy-egy területet szinte megszállottan nyalogat. A szőrzet veszít a fényéből, a bőr helyenként pirosabb, a fülek érzékenyebbek, a lehelet kellemetlenebbé válik.
Még üres a fekhely, a tálak a helyükön vannak, az alomtálca tisztán várakozik, a hordozó ott áll az előszobában, és a lakásban egyszerre van jelen az izgalom és a bizonytalanság. A család már fejben régen együtt él az új jövevénnyel, a cica viszont még semmit nem tud erről a világról: számára minden szag, minden hang, minden ajtó és minden sarok ismeretlen lesz. Az első napok ezért nem pusztán aranyosak vagy meghatóak, hanem biológiailag és viselkedés-élettanilag is rendkívül fontosak.
Van egy pont, amit szinte minden gazdi ismer, csak nem mindig ismer fel időben. A kutya vakarózik. Nem feltűnően, nem egész nap, csak néha. Aztán egyre gyakrabban és hosszabban. Megjelenik egy kis pirosság a mancsok között, a fülek érzékenyebbek lesznek. A szőr veszít a fényéből. Felmerül a kérdés: ez normális?
